Kegyes, kicsi…

 2013.07.27. 22:58

Milyen kedves jelzők. Egy kegyes dolog gyengéd, nemes érzelemből fakad, jó szándékú. Azt, ami a kicsi jelzővel bír, pedig ösztönösen óvni, védeni akarjuk.

Van egy dolog, amiben a kegyes és a kicsi pontosan ugyanolyan, mint a durva, a hatalmas, az ártó szándékú. Ez pedig a hazugság.

Azt gondolom a hazugságról így, bármilyen jelző nélkül, hogy hazudni csak és kizárólag magamnak tudok. Én ismerem az igazságot, ha megváltoztatom, akkor a változtatást is csak én ismerem, hiszen én tettem, tehát hazudni csak saját magamnak tudok.

Kegyetlen dolog a hazugság.

Ugyanis a hazugság elkezdi amortizálni az emberi kapcsolatokat. És elsősorban azt az embert, aki hazudik. Mert, aki hazudik, az tudja, hogy nem mondott igazat. És elkezdi kerülni azt, akinek nem mondott igazat. Nem tud a szemébe nézni. Nehéz beismerni saját hibánkat. Nemes lélek tudja csak megtenni, hogy odaáll a tükör elé és azt mondanja „Barátom, ezt elrontottad. Nem így kellett volna. Ahhoz, hogy kijavítsd meg kell tenned a következő lépést, különben a helyzet rohamosan romlani fog.”

Jön a kínos beszélgetés, a megbánás, a bocsánatkérés, a sírás, a düh, az ajtócsapkodás – kinek-kinek vérmérséklete szerint –, a helyzet megértése, a mérlegelés és legtöbb esetben a megbocsátás, hiszen ha az egyik fél fontos a másiknak, akkor a másik is fontos az egyiknek. Egy őszinte vallomás sokkal bensőségesebbé tehet egy kapcsolatot, noha tapasztalatlan léleknek úgy tűnhet, hogy a bizalom megkérdőjeleződhet egy ilyen helyzetben.

A valóságban azonban ez az egyetlen helyes és járható út. (És ha attól való félelmében nem beszél valaki a gázozásáról, mert nem akarja megszakítani a kapcsolatot a másikkal, akkor olvasson tovább a bejegyzés végéig.)

A fentieket látásból, tapasztalatból ismerhetjük. Ha tükörbe tudunk nézni, akkor a saját szemünkben is nagyot növünk, ha látjuk vagy olvasunk ilyen esetről, akkor a hőst emeljük fel láthatatlan piedesztálra.

Nézzük, hogy mi történik, akkor, amikor nincsen tükör, nincsen őszinteség, nincsenek érzelmi reakciók és ezek nélkül nincsen összeborulás sem.

Ott tartunk, hogy a hazug nem tud a másik szemébe nézni. Ezt legkönnyebben úgy tudja megtenni, ha ritkábban találkozik az illetővel, nem beszél vele, hiszen olyan kellemetlen érzés kerülgetni egy bizonyos témát, észben tartani egy hazugság történetét. Mivel a tükörbenézős opció most nem játszik, így saját magának is meg kell indokolnia, hogy miért nem találkozik azzal az emberrel, akivel korábban jól tudott együttműködni. A hazugnak – tükörbenézés nélkül – a másikban kell megtalálnia a hibát, valamit, ami miatt nem jó együtt lenni, nem jó találkozni, kerülni kell. „Olyan idegesítően nevet.” „Milyen kényelmetlen már az a lakás, amiben él.” „Elképesztő, hogy hogyan tud annyi vizet meginni.”

Hogy ezek micsoda elfogadhatatlan dolgok! Fura módon, eddig fel sem tűntek…

Persze, egy jó kapcsolatot nem lehet annyival elintézni, hogy holnaptól nem találkozunk, hiszen a másik tartaná a kapcsolatot, vagy egyszerűen a kapcsolat jellegéből adódóan nehéz megoldani azt, hogy ne találkozzanak.

A helyzet ezekkel a feltételekkel nyilvánvalóan tovább romlik.

A másik félnek, akinek hazudtak, feltűnik a változás, a hűvösebb viszony, a kevesebb beszélgetés, a kevesebb összenevetés, bizonyos témák kerülése. „Mi a baj barátom?” Ezekre eleinte jönnek a terelő válaszok: "fáradt vagyok, beteg vagyok, a család, a munka,  a kutya, a macska, a tökömtudjami…". A másik fél együtt érzőn hallgatja és támogatja a „panaszkodót”. Miért is ne tenné? Emberek közötti jó viszonyban ez annyira alapvető, hogy nem kérdés. Ez esetben vajon a hazugságot elkövető jobban fogja magát érezni?

A támogatás bárkinek jólesik, akár akkor, amikor rossz passzban van, akár akkor, amikor megerősítést kap arról, hogy jó úton halad.

Egyedül a hazugnak nem!

Méghozzá azért nem, mert ő maga, az ő személye kerül egyre lehetetlenebb helyzetbe. Mert felismeri, hogy ennek a jó embernek nem mondott igazat, aki még most is támogatja, amikor arról kamuzik neki, hogy mi a baja, mikor a valódi baja az, hogy ekkor vagy akkor ezt és azt mondta, vagy NEM mondta el neki.

Most egy meglepő kijelentést fogok tenni: még mindig lehet tükörbe nézni!

A tükörbenézés folyamata pedig ugyanaz lesz, mint fent.

Ha nem néz tükörbe, akkor az események a saját vágányukon fognak tovább robogni. Már nem elég a másik szokásait „észrevenni”, jöhetnek egy kicsit erősebb adagban a problémák: „Miért nem a végén nyomod a tubusból a fogkrémet?” „Miért nem pakolsz el magad után, ha ettél?” „Miért nem te szervezel közös programot?” „Miért hagyod hosszúra a körmödet?” „Miért van rajtad sapka?” „Miért nincsen rajtad sapka?”

Milyen megoldhatatlan akadályok! Nem furcsa, hogy eddig is így tette a dolgát a másik? Miért éppen most tűnnek fel ezek a problémák? Megvan a kép, amikor értetlenül nézel valakire, hogy „Mi van? Mindig így csináltam!”.

A hazug szép lassan mindenféle kiábrándító dolgot lát bele a másikba. Innen már csak annak van visszaút, aki erős érzelmi beállítottságú és tudja, hogy szüksége van arra a szeretetre, amit kap a megcsalttól. Vagy valami segítségben részesül például egy mediátortól és így sikerül feloldani a hazugság okozta károkat, de tükörbenézés nélkül – aminek persze semmi más következménye nem lenne, mint fent – marad az utolsó hazugság. „Felmondok, mert jobb munkát találtam.” „Felmondok, mert nem bírom itt a légkört.” „Az Anci jobb barátnőm, mint te.” „Ne találkozzunk egy darabig.” „Váljunk el.” „Szakítsunk.”

És, hogy stílszerű maradjon :-), „elegánsan” lezárhatja egy kegyes hazugsággal :-): „Jobbat érdemelsz.” „Majd jön a herceg, fehér lovon.”

És az egész lehet, hogy abból indult ki, hogy volt egy apró gondolat, ami NEM lett kimondva. Nem kell ennek irgalmatlan nagy hazugságnak lenni, lehet egy – számára fontos – apróság, valami, ami a rossz megoldást hozót érzelmileg érinti és, ami a másik számára nem feltétlenül bír jelentőséggel. Például, szeretne átmenni a Petőfi hídon, de a másiknak, aki vezet, éppen a sávváltás vagy bármi egészen jelentéktelen ok miatt az Erzsébet híd kézenfekvő és arra megy. Az egyik viszont nem szól, de közben fontos lenne számára, hogy arra menjenek. (Kifejezetten ilyen könnyed példát hoztam fel, mert nagyon sok esetben ilyen apróságokon áll vagy bukik egy jó kapcsolat. Nekem vannak ilyen hóbortjaim, hogy preferálok egy útvonalat és ragaszkodom annyira hozzá, hogy… bármi áron. Érzelmi döntés, tehát nem kell értelmet keresni benne, csak elfogadni lehet. De hozhatnám azt is példának, hogy valaki beteg és rosszul érzi magát, a másik felajánlja, hogy elmegy hozzá egy kicsit törődni vele, amit nem fogad el, azt mondja rá, hogy nem, ne gyere, közben meg azt gondolja, hogy milyen jó lenne, ha itt lenne. Értitek? Ezeknek nem kell gonoszságnak lennie! A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.)

Természetesen a fenti felsorolt jelenség közül bármelyik szabadon zavarhatnak bárkit hazugság nélkül is! Ez viszont elég hamar kiderül. Általában unszimpátiának éljük meg – tehát az ismeretségből nem lesz barátság, jó szomszédság vagy szerelem –, amit intelligens emberként kezelünk egy távolságtartó, formális, praktikus viszonyként.

Így működik az ember.

Jó hír, hogy a tükör szabadon elővehető az idők folyamán. Rossz hír, hogy valamikor elő KELL venni azt a tükröt az idők folyamán. :-)

(Én ezt akartam elmondani. Minden egyes embert, aki hazugságcsapdába zárja magát, jó embernek tartok és szívből segítenék neki, hogy kikerülhessen onnan. A bejegyzés nem személyes tartalmú abban az értelemben, hogy nem címeztem kifejezetten egy embernek, vagy embereknek. Értse, aki szíves elolvasni.)

A bejegyzés trackback címe:

https://egynoelete.blog.hu/api/trackback/id/tr185429364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.07.28. 12:27:59

Dicséretes a szorgalmad! Minden blogban szorgalmasan írtál. Tengernyi betűbe merülés után/közben nem csodálom, hogy megkívántad a vízben való mártózást.
Fontos dolgot feszegetsz, újra elolvasom és ...

számá 2013.07.28. 14:19:46

Ilyen apró hazugságokon hűlt ki nemrég az egyetlen, igaz barátság az életemben. És a legborzasztóbb azt tudni, hogy évek múlva előkerül majd a tükör, a szükség is nagy lesz, barátság is lesz belőle, de igaz már soha.

Végülis nem tudom, hogy a hazugság kegyetlen-e vagy mi emberek vagyunk-e azok. Lehet, hogy az egyik a másikból következik.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.07.28. 22:56:05

A cím olvasásakor egy vicc jutott eszembe. Miszerint:
A férfi önelégülten mondja.: - olyan az élet mint a faszom! Kemény!
A nő rezignáltan: - És rövid.
Tovább olvasva rájöttem ez a poszt nem erről szól! De juszt sem törlöm a viccet!
Kegyetlen dolog a hazugság. Szépen levezetted. És kegyetlen dolog az igazság ha felszínre kerül.
A mikéntje nem mindegy. Bevallod vagy fény derül rá?
Ha bevallod fontos számodra akit becsaptál. Ha kiderül akkor még nem ébredtél rá, és az élet megelőzött.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.07.28. 23:23:40

@számá:
"előkerül majd a tükör, a szükség is nagy lesz, barátság is lesz belőle, de igaz már soha."
A bácsika megkéri rossz szándékú fiát, hogy egy hétig ahányszor megbánt valakit verjen egy egy szöget a kerítés deszkájába.
- Nézze édesapám mennyi szög van a kerítésben!
- Látod mennyi embert megbántottál? Mondja szomorúan az öreg. Most ahányszor bocsánatot kérsz vagy jót teszel húzz ki egy egy szöget.
- Nézze édesapám olyan a kerítés mint volt! Mondja hetek múlva a fiú.
- Látod fiam ezeket az apró lyukakat? Jóvá tetted a hibáidat ugyan, de a nyoma örökre ott marad.

2013.07.28. 23:36:20

Jó a bejegyzés!

@számá: szerintem itt az ego a fő játékos. Annak fennhatósága miatt tudunk vagy nem tudunk kimondani/megtenni dolgokat. Ő az akit ha nem tudunk igába hajtani akkor élősködik rajtunk. Belőlünk táplálkozik, méghozzá a gyengeségünkből. Szerintem ha elcsúszik egy emberi kapcsolat a bejegyzésben szépen levezett módon valami "apróság" miatt, és az nincs akkor és ott kezelve, úgy nem uralkodunk az egonk felett, és az vont irányítása alá minket.
Nekem sokszor előfordult már (és szerintem többeknek) olyan állapot, amikor valakivel egy addig feszült helyzet olyan szinten tisztázásra került ŐSZINTÉN mindkét fél részéről, hogy egy olyan mély megnyugvás lett úrrá rajtam, hogy megszűntek a problémák az életemben akkor és ott, nem volt akadálya semminek, kölcsönös jó érzés, és tökéletes összhang volt köztünk...
Talán ezt általánosítani például a fiatal párkapcsolatokra lehet, akkorra amikor mindkét fél el tudja engedni a másikat, szívből, és őszintén. Amikor ezt meg tudja tenni akkor felszabadítja saját magát, a másikat is, és az egoját legyőzi!

számá 2013.07.29. 22:31:00

@locitrom: nekem nem menne hazugságot "őszintén" tisztázni, és megnyugtatóan végigbeszélni, mert tudom, hogy a "szög beverésében" van egy emberi tényező, az akarat.

Nekem @gallusz története képletesen is jól fejezi ki, hogy az eredmény visszafordíthatatlan. Tanulni biztos lehet belőle..

számá 2013.07.30. 13:32:15

@gallusz: mennyire pontos hasonlat, amit írtál!

2013.07.31. 17:23:51

@számá: Én önző módon magam miatt szoktam megtenni azokat a bizonyos beszélgetéseket...ha összegyűjtöttem a bátorságomat, és megittam a kakaómat reggel, este meg a cukros tejcsimet...:)
Minél inkább nem spontán annál szarabb belekezdenem. Annál több hang/gondolat próbál lebeszélni róla, hogy az és úgy hülyeség, és csak nekem lehet rossz, meg hülyét, pancsert csinálok magamból, stb...

A.Halassy · http://swingervagyok.blog.hu 2013.08.03. 19:04:51

@számá: Szerintem az ember nem kegyetlen. Tudatlan, tapasztalatlan lehet, hogy igen, de kegyetlen nem. A tanulás és tapasztalatszerzés fontos!

Ha beszélnétek, nem érné meg? Lehet, hogy mégiscsak ugyanolyan jó lenne, vagy még jobb, ha látjátok, hogy keresztülmentetek ezen a krízisen is együtt. :-)

A.Halassy · http://swingervagyok.blog.hu 2013.08.03. 19:08:31

@locitrom: Köszi, és köszi, hogy megosztottad a tapasztalatodat!

Szerintem is megnyugvás követi a hazugság feltárását. Persze, hogy ott lesznek a szögek helyei, de nem egyértelműen abban a pozícióban, hogy milyen szar alak, hazudott, hanem inkább így, belátta a tévedését, milyen klassz ember!

A.Halassy · http://swingervagyok.blog.hu 2013.08.03. 19:10:06

Illetve, ha úgy maradna meg nekem, hogy szar alak, akkor nekem sem ártana a tükörbe nézni, ha tiszta lelkiismeretem, akkor és még mindig szar alaknak látom, akkor meg az és úgyis megszakad a kapcsolat, így teljesen mindegy, hogy szar vagy nem az... még egyszer nem teszi meg az emberrel. (Keres mást...)

számá 2013.08.04. 23:27:37

@A.Halassy: Köszi a kérdést. Már elfogadtam, és most csak rontana, ha beszélnénk. Ráér, egyedül is épülni kell.

Lesz új. Mikor, hol és ki, még nem tudom, de lesz.

sieddie 2013.08.29. 19:47:27

Elfelejtetted szülinapomat?
Igen.
Hogy lehetsz ilyen?
Nyílt az ajtó, és látvány leírhatatlan, ami fogadta leírhatatlan volt.
Te kis hazug!Szeretlek!-mondta meghatódva
Én is.

Gyere csak nézd meg az ablakod, itt járt a télapó.

Nem mondtam el neki, hogy hónapjaim vannak hátra, nem akartam,látni a fájdalmatés szánalmat a szemében.Nem akartam,hogy így búcsúzzon el tőlem..